kátyú A: 1421 Kathyo (OklSz.); 1713 kátyúknak (Nyr. 72: 78); 1783 kátyolos [sz.] (NSz.); 1843 kátyut (NSz.) J: 1 1421 ’mocsár, mocsaras hely | Suhle. Sumpf’ (↑); 2 1713 ’vízzel, sárral telt gödör az utakon | Sumpfloch, Schlagloch auf den Wegen’ # (↑); 3 1856 ’akadályozó körülmény | Patsche, Sackgasse 〈abstr.〉’ # (NSz.)
Bizonytalan eredetű, esetleg szóhasadás eredménye. | ⌂ A →kotú szóból kelethezhetett. A szó belseji t > ty palatalizációhoz vö. →cságató, csengettyű (→cseng) stb. Az l végű alakváltozat valószínűleg téves alaktani visszaütés eredménye; vö. →satu. ≁ Valószínűleg nem tartozik ide: kátyú ’fenőkőtartó tok’ (1872: Nyr. 1: 279).
☞ Gombocz Z.: BTLw.; TESz.; EWUng.→ kotú