kárpit A: 1395 k. karpit (BesztSzj. 588.); 1575 kárpitockal (Heltai: Krón. 174b) J: 1 1395 k. ’díszes szőttes, amellyel falakat, falnyílásokat stb. borítanak | Handgewebe als Zwischenvorhang, Wandteppich usw.’ (↑); 2 1749 ’tapéta | Tapete’ (NySz.) Sz: kárpitos 1584 Karpitos ‹mn› (NySz.); 1835 kárpitos ‹fn› ’kárpitozással foglalkozó, erre képesített iparosmester | Tapezierer’ (Tzs. Tapezirer a.) | kárpitoz 1708 Békárpitozom (Pápai Páriz: Dict.)
Olasz (É.) jövevényszó. | ≡ Ol. (giul.), (R.) carpita ’női kabát a régi viseletben; ágytakaró, paplan; durvább, szőrösebb gyapjúszövet’, (v.-ven.) carpéta ’kabát’, (fri.) karpẹ́ta ’ua.’ [tisztázatlan eredetű]. Vö. még lat. (k.) carpita ’bolyhos, sűrűn szövött anyag’. ⌂ A szóvégi a hangzóvesztéshez vö. →beszéd, →kolbász stb.
☞ TESz.; GPann. 1: 24; Pellegrini-Eml. 676; EWUng.