kárhozik A: 1372 u./ carhoʒol (JókK. 54); 1416 u./² kaꝛhoʒic [▽] (MünchK. 53vb) J: 1 [főleg el~ik] 1372 u./ ’〈halála után〉 az örök bűnhődés, szenvedés helyére jut | der Verdammnis anheimfallen’ # (JókK. 52); 2 1372 u./ ’bűnhődésre van ítélve, el van veszve; el van átkozva | verdammt sein; verflucht sein’ (JókK. 52); 3 1577 ’elítél; hibáztat, kárhoztat | verurteilen; mißbilligen, tadeln’ (KolGl.); 4 1866 ’káromkodik | fluchen’ (NSz.) Sz: kárhozat 1372 u./ karhoʒatyokra ’ítélet, hibáztatás | Verurteilung 〈moralisch〉’ (JókK. 113); 1513 ’büntetés; a halál utáni örök bűnhődés | Verdammnis 〈theologisch〉’ (CzechK. 14); 1772/ ’gyötrelem, szenvedés | Pein, Leiden’ (NSz.) | kárhozott 1372 u./ karhoʒattacnak (JókK. 51) | kárhoztat 1416 u./¹ karhoztatac ’elítél, elvet, elátkoz | verdammen’ (BécsiK. 171) | kárhozatos 1495 e. carhoʒatoſb ’kárhozatot, végzetes bajt okozó | Verdammnis bringend’ (GuaryK. 25)

Szóképzés latin mintára, származékszó. |  ≡  Vö. lat. damnare ’elítél, bűnösnek nyilvánít, elátkoz’, damnari ’elítélik, vezekel, lakolnia (kell) vmiért , kárhozatra jut’ [< lat. damnum ’kár, veszteség; (pénz)bírság, elszenvedett büntetés’].  ⌂  A magyarban a →kár-ból keletkezett -hozik igeképzővel; vö. sárhozik (→sárhodik), szomjúhozik (→szomjú) stb. A kárhozik szó belseji z-jét régen sz-el ejtették. A 3. jelentés valószínűleg a kárhoztat származékszó hatását mutatja, a 4. jelentés pedig a káromkodik (→káromol) szóét.

☞ NéNy. 9: 163; TESz.; EWUng.→ kár