kárál A: 1510 k. caral (Gl.); 1708 Kárálok (Pápai Páriz: Dict.); 1838 Karál (Tsz.) J: 1 1510 k. ’örül, örvendezik vminek, örömét leli vmiben, lelkesedik, lelkendezik | sich erfreuen, schwärmen’ (↑); 2 1604 ’〈tyúk〉 többször ismétlődő, éneklésszerű hangot hallat | glucken 〈Huhn〉’ (Szenczi Molnár: Dict.); 3 1808 ’locsog, fecseg | plappern, schwatzen’ (Sándor I.: Toldalék); 4 1826 ’károg | krähen, krächzen’ (NSz.); 5 1893 ’fülsértően énekel | ohrenzerreißend singen’ (MTsz.); 6 1898 ’nagyon jól tudja, fújja a leckét | die Aufgabe, das Extemporale fließend hersagen, herunterleiern’ (Dobos: DiákSz.)

karitál × A: 1568 karitalo (NySz.) J: ’kiabál, ordít, bömböl, bőg | schreien, brüllen’

karicsál × A: 1615 kariczállia (NySz.); 1616 karicsállya [l-j] [✐] (NySz.); 1713 karityál (NySz.); 1818 káritsált (Márton J.: MNSz.–NMSz. Gallīna a.); 1845 karittyált (NSz.); nyj. káricál (MTsz.) J: 1 1615 ? ’fecseg, locsog | plappern, schwatzen’ (↑), 1616 ’ua.’ (↑); 2 1616 ’〈tyúk〉 többször ismétlődő, éneklésszerű hangot hallat, kárál | glucken 〈Huhn〉’ (NySz.); 3 1795 k. ’tyúk módjára kaparász, kapirgál | wie ein Huhn herumscharren’ (NSz.); 4 1879 ’énekelget; csicsereg | vor sich hinsingen; zwitschern’ (Nyr. 8: 525)

Valószínűleg a szócsalád alapja, a kárál onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A szótő a →karattyol, →károg tövével azonos. A szóvég gyakorító képző. Az 1. jelentés metonímia. – A karitál és a karicsál a játszi gyakorító képzős kárál alapján keletkezhetett, azonban a párhuzamos keletkezés lehetősége sem kizárt. A karicsál 3. jelentése metonímia a 2. jelentés alapján.  ∼  Ugyanebből a tőből másik gyakorító képzővel: karicsol ’kotkodácsol, kárál ‹tyúk›’  (1682: NySz.) nyelvjárási szó.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 850; TESz.; EWUng.→ karattyol, károgNszt ↪kárál; ↪karicsál