kár A: (†1019) 1370 ? Karus [sz.] (PRT. 7: 494); 1372 u./ kart (JókK. 148); 1527 kaarth (ÉrdyK. 369); 1552 karrnekkwel (NyIrK. 27: 127) J: 1 1372 u./ ’anyagi veszteség; hátrányos változás | Verlust, Einbuße, Schaden; nachteilige Veränderung’ # (JókK. 148); 2 1585 ’olyan hely, ahol nem szabad legeltetni, a tilos | Platz, wo das Weiden untersagt ist’ (RMNy. 2/2: 313); 3 1597 ’〈állítmányi használatban〉 sajnos | schade 〈als Präd.〉’ (RMNy. 2/2: 15) Sz: káros (†1019) 1370 ? [hn.] (↑); 1508 karosol (DöbrK. 196) | károsít 1522 karoseÿtwan [sz.] (KeszthK. 303) | károsul 1750 károsúl (NSz.) | kártalanít 1808 Kártalanítani [sz.] (Sándor I.: Toldalék)

Szerbhorvát vagy szlovén jövevényszó. |  ≡  Szbhv. kvar ’megrongálás, sérülés; veszteség, kár’, (R.) ’idegen birtokán való legeltetéssel okozott anyagi kár’; szln. kvar ’kár, hátrány’, poljski kvar ’szántóföldön okozott kár’ [tisztázatlan eredetű]. Vö. még szlk.  (N.) kvár ’nassolás, torkoskodás; megrongálás, sérülés; veszekedés, civakodás’.  ⌂  A szó belseji v-hez a magyarban vö. →hála, →szent stb. A 2. jelentés metonímia. A 3. jelentéshez vö. ném. Schade(n) : schade, daß; szbhv. šteta : šteta što; stb.: ’kár, veszteség’ : ’kár, hogy’.

☞ MNy. 29: 220; Kniezsa: SzlJsz. 253; TESz.; EWUng.→ elő-¹, kárhozik, kártékony