kápolna A: 1270/ Capulna [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 8: 256); 1306/ Kapolnassag [sz.] [hn.] (OklSz.); 1372 u./ cappolnabelÿ (JókK. 1) J: 1 1270/ ’istentiszteleti célokra szolgáló kisebb épület, épületrész | Kapelle 〈Gebäude〉’ # (↑); 2 1600 k. ’házikó, (kis) szoba, kamrácska | Häuschen; Kämmerlein’ (MNy. 84: 253)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. (k.), (e.) cap(p)ella ’Szent Márton palástja; ennek az ereklyének az őrzőhelye; kápolna’ [< lat. cappa ’kapucnis kabát, csuklyás köpeny; fejfedő; köpönyeg, köpeny’; vö. →kápa]. A latin szó jelentése a középkorban sokáig ingadozó volt: a 8. sz. táján Gallia területén a királyi rezidencia oratóriumának a megnevezése lett, a 8. sz. végétől Nyugat-Európában már a főurak magánkápolnáját is jelölte. ≋ Megfelelői: ném. Kapelle; fr. chapelle; stb.: ’kápolna’. ⌂ A kápolna alak hangrendi kiegyenlítődéssel és ll > ln elhasonulással keletkezett.