káplár ∆ A: 1664 ? kaplárkodik [sz.] (Horváth M.: NEl.); 1665 káplárok (Nyr. 63: 13); 1687 kaprálnak (Horváth M.: NEl.); 1701 koporal (Horváth M.: NEl.); 1703 kaprály (Pusztai) J: ’tizedes | Korporal’
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. (baj.-osztr.) kǫprǭl, kaprǭl, (f.-ném.) kaporal (R.) capral: ’káplár, tizedes’ [< ol. caporale ’ua.; (fel)ügyelő, őr(ző)’, (R.) ’parancsnok; stb.’ < ol. capo ’fő’ (lat. caput ’ua.’)]. Vö. még ném. Korporal ’legalacsonyabb szakaszvezetői tisztség’. ≋ Megfelelői: fr. caporal; le. kapral; stb.: ’káplár, tizedes’. ⌂ A káplár alak hangátvetéssel keletkezett. ∼ Idetartozik: (R.) korporáli ’tizedes-’ (1639: LevT. 2: 274). ⌂⇒ A magyarból: szbhv. (R.) kȁplar; szln. (V.) káplar: ’káplár, tizedes’.
☞ TESz.; EWUng.→ kapitulum