káplán A: 1254/ Kaplan [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 321); 1517 caplana (DomK. 211); 1575 kaplányát (Heltai: Krón. 40a); 1585 k. káplán (Gl.) J: ’házi v. udvari pap; segédlelkész | Geistlicher der besonderen Seelsorge an einem königlichen Hof, bei einer Familie usw., Kaplan’
Vándorszó. | ≡ Ném. Kaplan, (kfn.) kapelān; fr. chapelain; prov. (óprov.) capelan; ol. cappellano, (N.) caplàn; szln. kaplan; cseh kaplan; stb.: ’káplán’. Forrása: lat. (e.), (k.) cap(p)ellanus ’Szent Márton palástjának őrzője; más ereklye őrzője; udvari pap; írnok, titkár; stb’. ⇒⌂ A magyarba különböző nyelvekből került. ⚠ Németből való kizárólagos származtatása kevésbé valószínű.
☞ TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ kápolna