kápa A: 1138/ ? Capas [sz.] [szn.] (MNy. 32: 131); 1395 k. nerg capa (BesztSzj. 985.); 1491 Kapa (OklSz.); 1528 kápaӳokotés (SzékK. 203) J: 1 1138/ ? ’a nyeregvázon elöl és hátul található kiemelkedő rész | hervorragender runder Teil 〈am Ende des Sattels〉’ (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1507 ’csuha, kámzsa | (Mönchs)kutte’ (OklSz.); 3 1533 ’csuklya | Kapuze’ (Murm. 2037.); 4 1636 ’szemellenző | Scheuklappe’ (NySz.); 5 1912 ’a patkó külső részéből kiképzett vasnyelvecske, amelyet patkoláskor a pata falára hajlítanak | 〈als Benennung eines bestimmten Teils versch. Gegenstände〉’ (Frecskay: MestSz. 181)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. cappa ’egy fajta fejfedő’, (k.), (h.) cap(p)a ’kabát, köpeny; csuha, kámzsa’ [tisztázatlan eredetű]. Vö. még lat.  (h.) sellicappa ’nyeregkápa’.  ≋  Megfelelői: ném. Kappe ’zárósapka, (záró)kupak, fedél, süveg, sapka; kantártető, tarkószíj; csuha, kámzsa; stb.’; ang. cap ’sapka, fedél; bóbita ‹a madaraknál›’; fr. cape ’kabát, köpeny; körgallér, pelerin’, chape ’püspökök és bíborosok köpenye’, (R.) ’kabát, köpeny; lepel, takaró’; stb.  ⌂  A régi nyelvben leginkább a nyeregkápa  (↑) összetételben képviselt; a 4. és 5. jelentés metafora, az 5. jelentés esetében német hatás is érezhető.

☞ Bárczi: SzófSz.; Kniezsa: SzlJsz. 662; TESz.; EWUng.→ hendikep, kapli, kápolna, kapucni, kaput, kobra, sapka