kánya A: 1138/ ? Kana [hn.] (MNy. 32: 131); (†1264) 1324 Kanahegy [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 71); 1470 kanya (SermDom. 2: 586); 1552 kányác (Heltai: Dial. E3b); 1763 gánya (NySz.) J: 1 1138/ ? ’a sólyomalkatúak rendjéhez tartozó, villás farkú, ragadozó madár | Milan (Milvus)’ (↑), (†1264) 1324 ’ua.’ (↑); 2 1789 ’〈indulatos kifejezésekben elhomályosult jelentéssel〉 | 〈in heftigen Ausdrücken mit verblaßter Bed〉’ (NSz.); 3 1891 ’varjú | Krähe’ (Ethn. 2: 115); 4 1899 ’héja | Habicht’ (MNy. 75: 442)
Szláv jövevényszó. | ≡ Szln. kanja ’kánya; ölyv’; le. kania ’kánya’; ukr. каня ’ölyv’; stb. [valószínűleg indoeurópai eredetű; vö. ném. (ófn.) huon ’tyúk’; lat. ciconia ’gólya’; stb.]. ⌂ A 2. jelentés a vigye el a kánya típusú enyhe szitkozódásokban fejlődött ki. A 3. és 4. jelentés terminológiai bizonytalanságot tükröz.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 248; TESz.; EWUng.→ kántál