kántál × A: 1519 k. Cantaliak (DebrK. 56); 1560 k. kyntaalaas [sz.] (GyöngySzt. 2216.); 1759 kántálnak (NSz.) J: 1 1519 k. ’énekel | singen’ (↑); 2 1787 ’kéreget | betteln’ (NSz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. cantare ’énekel, dalol’ [< lat. canere ’ua.’]. ≋ Megfelelői: fr. chanter; ol. cantare; stb.: ’ua.’. ⌂ Az 1. jelentésre ma legtöbbször a hamisan és kellemetlenül hangzó éneklés vonatkozik. A 2. jelentés azon a szokáson nyugszik, hogy az ünnepi jókívánság énekléséért kisebb jutalmat szokás adni. ∼ Ugyanerre az etimonra megy vissza: kantáta ’kantáta’ (1891: Füredi: IdSz.); ez olasz hatásra terjedt el, mint zenei szakszó; vö. ol. cantata ’ua.’.