kályha A: 1498 ? Kalyha [szn.] (OklSz.); 1522 Kahlya, Khohla [szn.]; kalha (MNyTK. 80: 30, 32); 1549 kalyha (OklSz.); 1599 kachlakot (MNy. 62: 108); 1732 bokály kájha (SzT.) J: 1 1498 ? ’csempe, kályhacserép | Kachel’ (OklSz.), 1522 ’ua.’ (↑); 2 1780 ’cserépből, később vasból stb. készült fűtőberendezés | Ofen’ # (NSz.)
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. (kfn.) kachel, kachele, kachle ’agyagedény; kályhacsempe; fazékfedő’, (baj.-osztr.) kǫχl̥ ’kályhacsempe, csempe’, (E.) kǫχəl ’ua.’, – ném. Kachel ’ua.’ [< lat. (vulg.) caccalus ’tégely, serpenyő’]. ≋ Megfelelői: holl. kachel ’kályha, kemence’; szbhv. kahla ’kályhacsempe’; cseh kachel ’ua.’ stb. ⌂ A szóvégi a magánhangzóharmónia hatására keletkezett hanghelyettesítéssel. A kályha alak hangátvetés eredménye. A 2. jelentés metonímia.
☞ MNy. 60: 312; TESz.; EWUng.→ kaholy