kálmos A: 1608 calamus (NySz.); 1708 Kalmuʃʒ, Kálmuʃʒ gyökér (Pápai Páriz: Dict. Ǎcorum a., Cǎlǎmus a.); 1745 Kálmus Por (NSz.); 1780 kalmos gyoͤkeret (NSz.); 1787 kálmos (NSz.) J: ’a nádhoz hasonló mocsári növény | Kalmus (Acorus calamus)’
Latin jövevényszó, később a németből is. | ≡ Lat. calamus ’nád, nádas; nádsíp; írócső’, (h.) ’ua.; kálmos’ [az eredetéhez vö. →kalamáris]; – vö. még ném. Kalmus, (R.) kalmuß: ’kálmosgyökér’. ≋ Megfelelői: ang. (sweet) calamus ’kálmosgyökér; hamis kálmos’; ol. calamo (aromatico) ’kálmos’; stb. ⌂ A szóvégi s-hez vö. →ámbitus stb. A kálmos alak a második nyílt szótagban bekövetkezett hangzókieséssel keletkezett.
☞ TESz.; EWUng.→ kalamáris