szócikk megosztása

kákog × A: 1552 kákog (Heltai: Dial. F1a); 1568 megkakogyac (NySz.); 1604 Kákagoc (Szenczi Molnár: Dict.); 1812 kakogás [sz.] (NSz.) J: 1 1552 ’fecseg | schwatzen’ (↑); 2 1565 ’károg; kárál | krächzen; gackern’ (NySz.); 3 1577 k. ’köhög; krákog | husten; sich räuspern’ (OrvK. 161); 4 1604 ’brekeg, kuruttyol | quaken’ (Szenczi Molnár: Dict. Quoáxo a.)

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A szótő a →gágog, →hákog tövével függ össze. A szóvégek gyakorító képzők.

☞ MNy. 43: 59; TESz.; EWUng.→ gágog, hákog