kácc × A: 1794 kátzki (NSz.); 1831 kaczcz (Kreszn.); 1840 Káczcz (NSz.) J: ’〈macskát kergető szó〉 | 〈Scheuchruf für Katzen〉’

Német  (E.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (E.) kôez ’‹macskahívogató szó›’ [szófajváltással keletkezett a ném.  (E.) kǫts ’macska’ szóból].

Bárczi: Szók. 34; TESz.; EWUng. koszperd