juházik × A: 1628 megh johazic [▽] (NySz.); 1647 megjuházott (NySz.); 1717 e./ juhászni [sz.] (NySz.); 1792 meg-juhádzott (NSz.); 1796 meg-juhadzottak (NSz.); 1881 johádz (NSz.); nyj. megjavádzik (ÚMTsz.) J: 1 1628 ’(le)csillapodik; (meg)szelídül | sich beruhigen; zahm werden’ (↑); 2 [iktelenül] 1793 ’csillapít; szelídít | stillen; zähmen’ (NSz.)
juhászodik × A: 1769 meg juhászodván [sz.] (OklSz.); 1779 Meg juhazódol [▽] (NSz.); 1824 meg-ihászoda (NSz.); 1863 Johászodni [sz.] (Kriza [szerk.] Vadr. 503) J: 1 [meg~ik] 1769 ’(le)csillapodik; (meg)szelídül | sich beruhigen; zahm werden’ (↑); 2 [meg~ik] 1824 ’meghatódik | gerührt werden’ (↑)
juhászkodik A: 1810 Juhászkodom (NSz.) J: [többnyire meg~ik] ’(le)csillapodik; (meg)szelídül | sich beruhigen; zahm werden’
A szócsalád alapja, a juházik származékszó, az alapszó azonban vitatott. | ⌂ Az alapszó valószínűleg a juh ~ joh (a →jonh ’szív, lélek’ változata) lehtetett. A szóvég feltehetőleg a -z igeképző; vö. bimbózik (→bimbó), virágozik (→virág) stb. A magyarázat nehézsége, hogy a -z igeképző funkciója ’vmivé válik’ nem bizonyítható. – Azzal is számolni lehet azonban, hogy az alapszó a →jó¹. A végződés -ász igeképző lehet; vö. halászik (→hal²). A szó belseji h ebben az esetben hiátustöltő lehet. De nem zárható ki, hogy a szó belseji h szintén igeképző. – A juhászodik és juhászkodik a juházik-ból képzőcserével keletkezett, valószínűleg a juhász (→juh) népetimológiás hatására.