juh [8] A: 1198 ? Ichasci [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 426); 1208/ yuhol [hn.] (OklSz.); 1236 ẏhoulligotora [hn.] (MHH. 1: 14); 1266 Feeyr yhu [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 856); 1332 Johaz [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 234); 1372 u./ yuhÿ (JókK. 59); 1395 k. y̋ch ol (BesztSzj. 1025.); 1481 e. jjo (MNy. 85: 6.); 1533 Ju (Murm. 476.); 1565 gyuhok (NySz.); 1708 jú (Pápai Páriz: Dict.); 1777 Jóhókat (NSz.); 1777 Jóhókat (NSz.); 1792 ihó [□] (Baróti Szabó: KisdedSz. ih a.); 1851 íhpásztor (NSz.) J: ’birka | Schaf’ # Sz: juhász 1332 [hn.] (↑)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ A kultúrtörténeti háttér alapján igen régi szónak vélhető. A szó eleji ju ~ jo ~ i váltakozáshoz vö. →iktat, →inkább stb. A szóvégi magánhangzós változatok másodlagosnak, esetleg a képzett alakoknak tűnnek.
☞ NyK. 44: 353; MNy. 39: 297; Nyr. 73: 20; TESz.; EWUng.