jugszél × A: 1405 k. vgʒel (SchlSzj. 95.); 1456 k. hwkʒel (SermDom. 2: 413); 1539 Juh ʃʒēl (CorpGr. 19.); 1874 jugszél (Nyr. 3: 507); nyj. gyuk-szél (MTsz.); juszé (ÚMTsz.) J: ’bizonytalan irányból, de leginkább mégis délről fújó szél | Wind aus einer unbest Richtung, meist von Süden her’

Összetett szó. |  ⌂  Az önálló szóként nem adatolt jug ’déli szél’ + →szél² szavakból keletkezett, tautologikus összetétellel. A jug valamelyik szláv nyelvből származik; vö. óe. szl. jugъ ’dél ‹égtáj›; déli szél’; blg. юг ’dél ‹égtáj›’, (N.) ’meleg déli szél’; szbhv. jug ’dél ‹égtáj›; déli szél’; szlk. juh ’dél ‹égtáj›’; stb.  ⌂  Az első szótag szó eleji j-je nélküli variánsok egy keleti szláv *ugъ alakból származnak; vö. or.  (R.) угъ ’dél ‹égtáj›; déli szél’. A juhszél, juszél változatok vagy a szlovákra mennek vissza, vagy a magyar →juh népetimológiája alapján keletkeztek. A szó eleji gy-s változathoz vö. →jászol.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 234; TESz.; EWUng.→ jugoszláv, szél², uzsonna