jorgat A: 12. sz. vége/ iorgoſſun [jorgat □] (HB.) J: ’irgalmaz | sich erbarmen, begnadigen’

irgalom [4] A: 1372 u./ ÿrgalmaʒ [sz.] (JókK. 34); 1456 k. ergalma (SermDom. 2: 465); 1708 Irgalom (Pápai Páriz: Dict.) J: 1 1372 u./ ’kegyelem | Gnade’ # (); 2 1416 u./² ’könyörület | Erbarmen’ # (MünchK. 62ra) Sz: irgalmaz 1372 u./ () | irgalmas 1372 u./ ÿrgalmaſſagnak [sz.] (JókK. 34) | irgalmasság 1372 u./ ÿrgalmaſſagnak [sz.] (JókK. 34) | irgalmasságú 1416 u./¹ irgalmaſſago (BécsiK. 206) | irgalmazat 1416 u./¹ iꝛǵalmazatbā ’könyörület | Barmherzigkeit’ (BécsiK. 89) | irgalmazás 1493 k. ẏrgalmazasodnak ’könyörület | Barmherzigkeit’ (FestK. 61) | irgalmasságos 1493 k. yrgalmassagos ’könyörületes | barmherzig’ (FestK. 156) | irgalmatlan 1527 yrgalmatlan (ÉrdyK. 526) R: irgalmát [az ~!] 1843/ ’〈szitokszóként〉 | 〈zum Ausdruck eines Fluches〉’ (NSz.)

Bizonytalan eredetű, esetleg örökség, uráli kori tő magyar képzőkkel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (T.) jorkₒə·l- ’elfelejt’; osztj.  (DN.) jărət- ’ua.’; votj.  (Sz.) ji̮romi̮- ’eltéved, elbizonytalanodik, megzavarodik’; – jur. jūrā- ’elfelejt’; szelk. yrga-, ö̆rga- ’eltéved, elbizonytalanodik’; kam. ďшr- ’eltűnik, elvész’; stb. [uráli *jᴕrɜ- ’eltéved’].  ⌂  Az egyeztetés feltétele, hogy a szó belseji g nem a tő része, hanem képző funkciójú elem. A magyar szó eleji jo > i változáshoz vö. →iktat, →inkább stb. A jorgatt-je – a g mibenléte szerint – műveltető képző vagy egy gyakorító képző lehet; az irgalom magába foglalja az -alom névszóképzőt. Súlyos jelentéstani nehézséget okoz, hogy a jorgat ’elfelejt’ > ’hibát, bűnt megbocsát’ > ’megszán, megkegyelmez’ feltételezett jelentésváltozásának magyarázata nem bizonyítható.  ≂  Tisztázatlan idetartozású: (R.) jargalás ’zsold, ajándék’ (iargalaſtokon(1416 u./²: MünchK. 57rb).  ⚠  A →jár szóból származékszóként való magyarázata és ótörök származtatása kevésbé valószínű.

NyK. 69: 177; TESz. irgalom a.; StUASuppl. 1: 117; UEW. 108; EWUng.UN UEW. № 207