jog A: 1326/ Jog [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 668); 1372 u./ yogyat (JókK. 124); 1506 ioogyara (WinklK. 189) J: ‹fn› 1 1326/ ’jobb kéz | die rechte Hand’ (↑); 2 1372 u./ ’a jó; igazság | das Gute; Wahrheit’ (JókK. 21); 3 1372 u./ ’jobb oldal | die rechte Seite’ (JókK. 23); 4 1799 ’rendelkezési és cselekvési szabadság | Recht’ # (NSz.); 5 1847 ’jogtudomány | Rechtswissenschaft’ # (NSz.) | ‹mn› 1416 u./² ’jobbfelőli | rechtsseitig’ (MünchK. 11rb) Sz: jogol 1416 u./¹ ioglanac ’ad, megad, tanúsít | gewähren, geben’ (BécsiK. 50) | jogtalan 1830 jogtalannak (Minerva 6./1: 40); 1833 jogtalan (Szily: NyÚSz.) | jogos 1832 jogosak (NSz.) | jogász 1833 jogász (Szily: NyÚSz.) | jogosít 1834 jogosítja (Jelenkor 1834. márc. 26.: 198); 1840 jogosít (NSz.) | jogosul 1837 jogosul (Társalkodó 1837. nov. 18.: 368); 1851 jogosultság [sz.] (NSz.) | jogosítvány 1846 jogosítványokhoz (Hetilap 1846. júl. 3.: 899); 1853 jogosítvány (Szily: NyÚSz.)

Származékszó. |  ⌂  A →jó¹ szóból jött létre -g névszóképzővel; vö. balog (→bal), kéreg (→kér²). A szó eredetileg ó-val hangzott, ami esestleg a →jobb hatására o-vá rövidült. Az eredeti jelentés ’jó; igaz’ lehetett; a főnévi, ill. a melléknévi jelentések ebből alakultak ki. A nyelvtörténet folyamán a szó elavult.  ⌘  A nyelvújítás korában újra használatba jött a lat.  (h.) jus ’jog, törvény’ magyarosításával, hasonló megnevezések analógiájára más nyelvekben; vö. ném. Rechte ’jobb kéz’, Recht ’törvények összessége; igazság’; ang. right ’jobb oldali ‹kéz, oldal›; igaz(ság)’; fr. droite ’jobb oldali ‹kéz, oldal›’, droit ’jog’. A származékszavak is főleg abban az időben keletkeztek.  ⌂  A szó ma csupán a 4. és 5. főnévi jelentésben él.

☞ TESz.; Nyr. 97: 484; EWUng.→ egyen-, gyógyul, igaz, jó¹, jog-, jogar, lét-, ős-