jiddis A: 1899 Yiddish (BpSzemle 100/276: 451); 1905 Jiddisből (SzovjIrodBibl. 620) J: ’a be nem olvadt közép- és kelet-európai zsidóságnak középfelnémet eredetű, héber, szláv stb. elemekkel kevert nyelve | Jiddisch’
Jiddis jövevényszó, német közvetítéssel is. | ≡ Jidd. jidisch ’zsidó; jiddis’. jiddisch ’jiddis’; – vö. még ném. Jiddisch ’zsidónémet’. A jiddisben a ném. (kfn.) jüdisch ’ua.’ szóból ered. ≋ Megfelelői: ang. Yiddish; fr. yiddisch; le. jidysz; stb.: ’jiddis’. ⌂ A késői átvétel azzal magyarázható, hogy a 20. század elejéig jiddis zsidónémet helyett ’zsidónémet’ (1918: NSz.) volt használatos.
☞ TESz.; EWUng.→ júdás