jellem A: 1812/ Jellemzetéhez [sz.] (Nyr. 85: 258); 1846 jelemmagasság (NSz.) J: 1 1812/ ’jellemző sajátság; jelleg, ismertetőjegy | charakteristische Eigenschaft; Eigenart, Gepräge’ (↑); 2 1829/ ’az emberi magatartást meghatározó tulajdonságok összessége, lelki alkat, karakter | Charakter’ # (NSz.); 3 1859 ’erkölcsileg szilárd ember | (Mensch mit) Charakter’ # (NSz.) Sz: jellemez 1812/ [sz.] (↑) | jellemes 1839 jellemes (Regélő 1839. dec. 26.: 833); 1840/ jellemes ’rá jellemző, megjelölt, ismertetőjellel ellátott | kennzeichnend’ (NSz.); 1846/ ? ’erkölcsileg kiváló | charaktervoll’ (NSz.); 1860 ’ua.’ (NSz.) | jellemző 1839 jellemző (Figyelmező 1839. nov. 26.: 773); 1843 jellemző (NSz.) | jellemtelen 1841 jellemtelen (MNy. 4: 254)
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. | ⌂ A →jel ’(ismertető)jegy’ szóból jött létre a -m névszóképzővel; vö. →elem, →szellem stb. Az 1. jelentést ’egyéni jelleg, jellemző’ a →jelleg kiszorította. A szó – a →jelleg-től eltérően – leginkább személyekre vonatkozik. ⌘ Nyelvújítási származékszó.
☞ Szily: NyÚSz.; Nyr. 85: 258; TESz.; EWUng.→ jel