jeles A: 1341/ ? Jelusberche [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 125); 1372 u./ ÿeles (JókK. 3); 1416 u./¹ ièlėsnèc (BécsiK. 69); 1470 ieleſs (SermDom. 2: 576); 1495 e. ielo̗s (GuaryK. 35); 1519 k. ielo̗s (DebrK. 356); 1559 ielyes (Székely I.: Krón. Előszó, a3a); 1560 gyelesűl [r.] (CzF.) J: ‹mn› 1 1341/ ? ’ismertető jellel ellátott, megjelölt | gekennzeichnet, markiert’ (↑), 1750–1771 ’ua.’ (NySz.); 2 1372 u./ ’kitűnő, kiváló | vorzüglich’ # (↑); 3 1372 u./ ’〈rosszalló értelmű fokozó jelzőként〉 hírhedt, rossz hírű | berüchtigt’ (JókK. 30); 4 1372 u./ ’ünnepi, nevezetes, emlékezetes 〈esemény, nap〉 | denkwürdig 〈Tag〉’ (JókK. 85); 5 1416 u./¹ ’kiemelkedő; közismert | hervorragend; allbekannt’ (BécsiK. 53); 6 1416 u./¹ ’biztos; nyilvánvaló | gewiß; offenbar’ (BécsiK. 77); 7 1456 k. ’tanulságos | lehrreich’ (SermDom. 2: 599); 8 1510 ’jelentős; jelentékeny | wichtig; bedeutend’ (KárOkl. 3: 71); 9 [határozói értékben] 1630 ’kiválóan; nagyon | vorzüglich, sehr’ (NySz. 126) | ‹fn› 1 1865 ’jeles osztályzatú tanuló | Vorzugsschüler’ (CzF.); 2 1915 ’»jeles« tanulmányi minősítés, (a lejobb) osztályzat | Schulnote »vorzüglich«’ (NSz.) Sz: jelesség 1372 k./ ÿeleſſegeuel (JókK. 2) | jeleskedik 1416 u./¹ ièlėſkėdnc̣ ’kitűnik, érdemeket szerez, kiemelkedik | sich hervortun, sich auszeichnen’ (BécsiK. 54) R: jelesben 1416 u./² egèbecto̗l ièleſben ’tüzetesebben, közelebbről | des Näheren’ (MünchK. 36ra); 1495 e. ielo̗̗ſben ’különösképpen; nevezetesen | insbesondere’ (GuaryK. 82) | jelesül 1476 k. Ieleʒwl ‹hsz› (SzabV.) | jelesen 1508 ielussen ’éspedig, mégpedig | und zwar’ (KL. 17.)

Származékszó. |  ⌂  A →jel-ből keletkezett -s melléknévképzővel. Az eredeti jelentése ’megjelölt, kijelölt’ lehetett, de nem található rá megbízható adat. – A nyelvújítás korában újra használatba jött. A további jelentések metaforikus keletkezésűek.

☞ Lőrincze: ÉdAny. 263; TESz.; EWUng.→ jel