jelen A: 1156 ? Jelen [hn.] (MonStrig. 1: 108); 1372 u./ ÿelen (JókK. 67); 1416 u./¹ ièlen; ièlėnſėgėcbèn [sz.] (BécsiK. 268, 100); 1416 u./² ièlènnèn [r.] (MünchK. 96va); 1525 k. jellen (GyöngyK. 45); 1554 ieloͤn valo (Tinódi: Cronica aa2a) J: ‹hsz› 1 1372 u./ ’oda, ott, azon a helyen | zugegen’ # (↑); 2 1372 u./ ’nyilvánvalóan | offenbar’ (JókK. 122); 3 1416 u./¹ ’a most folyó időben, manapság | heutzutage’ (↑) | ‹mn› 1 1470 ’nyilvánvaló, szemmellátható | offenbar, offensichtlich’ (SermDom. 2: 263); 2 1617 ’jelen való, jelenlévő | anwesend’ (NySz.); 3 1813 ’a jelenlegi, jelenlevő, a szóban forgó, ez | gegenwärtig’ # (Nyr. 85: 257) | ‹fn› 1 1754 ’látomásban megjelenő alak, tünemény | Erscheinung’ (NSz.); 2 1821 ’jelen(kor), jelenlét | Gegenwart’ # (NSz.); 3 1865 ’az idő most folyó szakasza; 〈grammatikában:〉 jelen idő | Präsens’ (CzF.) Sz: jelenség 1372 u./ yelenſeges [sz.] (JókK. 9) | jelenséges 1372 u./ ’nyilvánvaló, tapasztalható, jelenvaló | offenbar; anwesend’ (JókK. 9) R: jelennen 1372 u./ yelennen ’rögtön, azonnal, tüstént, nyomban | sofort’ (JókK. 54) | jelenségest 1372 u./ yelenſegeſt ’nyilvánvaló, világos, szemmellátható | offensichtlich’ (JókK. 66) | jelenleg 1829 jelenleg ’most, mostanában | zu dieser Zeit’ (MNy. 4: 252)
jelenik A: 13. sz. eleje/ ielunel (KTSz.); 13. sz. második fele/ ielenetuíben [sz.] (GyS.); 1416 u./¹ ièlenic [▽] (BécsiK. 211); 1495 e. ielo̗nec (GuaryK. 93); 1551 gyelenéc (NySz.) J: 1 13. sz. eleje/ ’láthatóvá, tapasztalhatóvá válik | als Vision erscheinen’ (↑); 2 13. sz. második fele/ ’feltűnik, mutatkozik, megnyilatkozik/-nyilvánul | erscheinen, sich offenbaren’ # (↑); 3 [meg~ik] 1372 u./ ’megtörténik; bekövetkezik | geschehen; eintreffen’ (JókK. 54); 4 1416 u./¹ ? ’vminek látszik, mutatkozik | scheinen’ (BécsiK. 92), 1456 k. ’ua.’ (SermDom. 2: 552); 5 [rendszerint meg~ik] 1763 ’vhová oda megy, vhol ott terem | sich einstellen’ # (NSz.); 6 [meg~ik] 1804 ’〈nyomtatvány〉 kiadásra kerül | erscheinen 〈Drucksache〉’ # (NSz.) Sz: jelenet 13. sz. második fele/ ’nyilatkozat, kinyilatkoztatás, megjelenés, megmutatkozás | Offenbarung, Erscheinen’ (↑); 1830/ ’rövid esemény, 〈színházban:〉 felvonásnak az a kisebb egysége, amelyben ugyanazok vannak a színen | Szene’ (NSz.) | jelenés 1493 k. megh yeleneeseen (FestK. 153) | megjelentet 1790 meg-jelentette (MindGyűjt. 1790. jún. 30.: 410); 1901 jelentetnék meg (NSz.)
A szócsalád alapja, a jelen megszilárdult ragos alakulat. | ⌂ A →jel ’(ismertető)jegy; vélemény, nyilatkozat’ szóból keletkezett -n módhatározói raggal. Az eredeti jelentés a határozói 2. jelentés lehetett. A melléknévi szófaj jelzői használatban alakult ki. A 2. jelentés önállósodás útján jött létre a jelenkor ’jelen, jelenlét ‹korszak›’ (1813: Nyr. 85: 257) összetételből.
A jelenik szófajváltással keletkezett. | ⌂ A jelen szóból alakult ki. A határozószó > ige fejlődésben az -n mozzanatos igeképzővel ellátott igék analógiája is szerepet játszhatott; vö. cseppen (→csepp), →fogan stb.