jel A: 1416 u./² ièlt (MünchK. 51va), de vö. →jegy, de vö. →jelen, de vö. →jeles; 1553 u. gyelt (MonÍrók. 3: 49); 1575 iell (Heltai: Krón. 158a); 1604 Ielysuͤtoͤ vas (Szenczi Molnár: Dict. Tudícula a.); 1719 jél (NSz.); nyj. dzsel (Imre: FelsSz.) J: 1 1416 u./² ’vmit közlő jelzés | Zeichen’ # (↑); 2 1456 k. ’ismertető jegy, megkülönböztető jelzés | Kennzeichen’ # (SermDom. 1: 135); 3 1493 k. ’vminek a megnyilvánulása; tünet | Äußerung; Symptom’ (FestK. 391); 4 1527 ’vmit jelölő tárgy | etw bezeichnende, markierende Sache’ # (Heyden: Puerilium 54); 5 1560 k. ? ’vminek írott, rajzolt jelölője | Schriftzeichen, Signatur’ # (GyöngySzt. 4553.), 1604 ’ua.’ (Szenczi Molnár: Dict. Apóſtrophus a.); 6 1577 ? ’jelkép; jelvény | Symbol; Abzeichen’ (KolGl.), 1582 ’ua.’ (NySz.); 7 1585 ’előjel | Vorzeichen’ (Cal. 839); 8 1585 ’biléta; jegy | Billett; Karte’ (Cal. 1059); 9 1585 ’emlékmű | Denkmal’ (Cal. 1090); 10 1618 ’isteni megnyilatkozás, csodatétemény | Zeichen 〈Art Wunder〉’ (NySz.); 11 1673 ’az asztrológiai állatöv egy jegye | Sternbild’ (NySz.); 12 1800 ’grammatikai szuffixum | Suffix in der ungarischen Grammatik 〈mit Ausnahme der Ableitungs- und Kasussuffixe〉’ (NSz.) Sz: jelez 1770 el-ki-jelezni [sz.] (MNy. 2: 180) | jelöl 1772 föl Jelölése [sz.] (MNy. 60: 231) | jelölt 1780 ‹bef mn-i igenév› (MNy. 60: 231); 1833 jelelt ’pályázó | Bewerber’ (Jelenkor 2/1: 367) | jelzet 1835 (Kunoss: Gyal. Signatura a.) | jelvény 1835 ? jelelvény ’hatványkitevő mellékszám’ (Kunoss: Gyal. Index a.); 1842 jelvénynyé (Nyr. 91: 362) | jelző 1845 jelző ’〈nyelvészetben:〉 az a mondatrész, amely a vele szerkezetet alkotó névszó vmilyen tulajdonságát fejezi ki | Attribut’ (NyF. 76: 32)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Osztj.  (Vj.) jäγəḷ ’díszítés’, (Mj.) jáγəḷ ’vonal, csillag, fehér folt ‹csillag alakú folt a lovon›’; finn jälki ’(láb)nyom’ [fgr. *jälke ’nyom jegy; folt’].  ⌂  A szó belseji *lk > m. l változáshoz vö. →halad, →válik stb. A magyarban a 2. jelentés lehet a legkorábbi, az alapjelentéshez vö. →jegy. A jelentések összefüggéséhez vö. ném. Spur ’a láb v. kerék nyoma stb.; ösvény, útvonal; jel, jelvény, folt, stigma’. A jelentések sok egybeesést mutatnak a jel-ből szóhasadással keletkezett →jegy jelentéseivel, amelynél azonban a jel elvont jelentésekben gazdagabb.

☞ NNyv. 1: 372; Vir. 1956: 107; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ elő-², fémjelez, gyalog, jegy, jel-, jelen, jeles, jelleg, jellem, jelmez, kül-UN UEW. № 166