jegy A: 1156 ? Jegu [hn.] (MonStrig. 1: 107–108); 13. sz. eleje/ ieguſe[h]v[ʒ] [sz.] (KTSz.); 1224 iegfa [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 6: 424); 1416 u./¹ iègbè, iǵeieꝛt (BécsiK. 290, 58); 1456 k. ÿedʒetik [sz.] (SermDom. 2: 764); 1519 k. iegio̗seue [sz.] (DebrK. 141); 1595 Gyezzeth [sz.] (Ver. 98.) J: 1 13. sz. eleje/ ’házasulandó feleknek az egymáshoz tartozását jelző ajándék; jegyesség | Brautstand; Brautgeschenk’ (↑); 2 1224 ’ismertető jel, megkülönböztető jelzés; jelkép | Kennzeichen; Symbol’ # (↑); 3 1372 u./ ’vminek a nyoma, foltja | Spur’ (JókK. 142); 4 1490 ’a csillagászati állatövnek egyik csillagképe | Sternbild’ (SzalkGl. 1.); 5 1495 e. ’vminek a megnyilvánulása, tünete | Anzeichen, Merkmal’ # (GuaryK. 32); 6 1519 ’emberfelettiséget jelző csodatétemény | Wundertat’ (JordK. 391); 7 1533 ’vminek az írott jele; írásos jelzésnek egy eleme | schriftliches Zeichen; Schriftzeichen’ (Murm. 2539.); 8 1585 ’táblácska; biléta | Täfelchen; Karte, Billett’ (Cal. 1059); 9 1833 ’egy-két adatot tartalmazó kartonlap (névjegy, igazolvány stb.); vmely szolgáltatás igénybe vételére jogosító (pénzen megváltott) cédula, papírszelet | Karte, Schein; Eintritts-, Fahrkarte usw.’ # (NSz.); 10 1848/ ’értékpapír, bankjegy, papírpénz | Wertpapier, (Bank)note’ (NSz.); 11 1857 ’beváltható utalvány, vásárlásra jogosító hatósági utalvány | Bezugsschein, Marke’ (NSz.); 12 [vminek a ~ében] 1900 ’vminek a szellemében, jelszavával | im Zeichen von etw’ (NSz.); 13 1915 ’iskolai érdemjegy, osztályzat | Note, Zensur 〈Schule〉’ # (NSz.) Sz: jegyes 13. sz. eleje/ ’házastársul eljegyzett személy | Braut, Bräutigam’ (↑); 1611 ’jellel ellátott | gekennzeichnet, markiert’ (Szenczi Molnár: Dict.) | jegyez 1372 u./ ÿegÿeʒ ’(ki-/meg)jelöl, jellel ellát | bezeichnen’ (JókK. 48); 1416 u./¹ ’jelent, jelez | bedeuten’ (BécsiK. 74); 1456 k. ’házastársul eljegyez | verloben’ (SermDom. 1: 126) | jegyzés 1416 u./¹ iègzeſen (BécsiK. 291) | jegyzet 1416 u./³ iegzetet ’ismertetőjel | Kennzeichen’ (AporK. 47); 1784 ’megjegyzés | Anmerkung’ (NSz.); 1900/ ’jegyzetfüzet | Kollegheft’ (NSz.) | jegyző 1544 iecczö ‹foly mn-i igenév› (OklSz.); 1795 ’nótárius | Notar’ (NSz.) | jegyzék 1780 k. Jegyzékkönyv (Nyr. 30: 426)

Szóhasadás eredménye. |  ⌂  A →jel ’ismertetőjegy; vélemény, nyilatkozat’ szóból keletkezett l > ly palatalizációval és ly > gy affrikálódással; vö. esetleg →hogy¹, →így stb. A 3. jelentés lehetett az eredeti; a többi ebből alakult ki jelentésbővüléssel.

☞ NNyv. 1: 372; TESz.; NytudÉrt. 92: 103; EWUng.→ jel, név-, véd-UN UEW. № 166