jön [2/1] A: 1372 u./ ÿewue, ÿew, ÿewel (JókK. 14, 150); 1416 u./¹ io̗ttèl (BécsiK. 34); 1420 k. ius (ÓMOlv. 283); 1456 k. ieietek, Iuuenekh (SermDom. 1: 284, 2: 515); 1559 iuͤnnenec (Székely I.: Krón. 51a); 1575 gyuͤuén [sz.] (NySz.); 1600 k. ieoʒtw̋nk (MNy. 84: 255); 1657 meg jön (LevT. 2: 289); nyj. dzsün, gyin (Nyatl.); gyű, jü (ÚMTsz.) J: 1 1372 u./ ’közeledik; vhova jut, érkezik | kommen; ankommen’ # (↑); 2 1372 u. ’megy, halad | (vorwärts) gehen’ (JókK. 82); 3 1372 u./ ’időben közeledik, következik | kommen 〈zeitlich〉, folgen’ # (JókK. 29); 4 1416 u./² ’származik; keletkezik | entstammen; entstehen’ (MünchK. 8rb); 5 [vkire ~] 1510 ’vkire támad | anfallen’ (NyK. 28: 75); 6 1777/ ’vmilyen állapotba kerül | in einen Zustand geraten’ # (NSz.); 7 1793 ’〈pénz〉 jár vmiért | zukommen 〈Geld〉’ (NSz.) Sz: jövendő 1372 u./ yewuendew ‹beálló mn-i igenév› (JókK. 62); 1372 u./ ‹fn› ’jövő | Zukunft’ (JókK. 29) | jövés 1372 u./ yewueſewnkrewl (JókK. 40) | jött- [birtokos személyjellel] 1416 u./¹ megio̗̗tėt ’jövés, eljövetel; (meg)érkezés | Kommen; Ankommen’ (BécsiK. 38) | jövetel, jőtel 1416 u./¹ io̗̗uètèle (BécsiK. 257); 1493 k. be yetel ’jövetel’ (FestK. 392) | jövevény 1416 u./¹ io̗̗uèuēt (BécsiK. 303) | jövette 1416 u./² io̗uètte ‹hat-i igenév› (MünchK. 51vb) | jövedelem 1474 iөuedelmel (BirkK. 8) | jövendöl 1566 ioͤuendoͤllette (Heltai: Fab. 167) | jövedék 1801 jövedék (Szily: NyÚSz.) | jövedelmez 1808/ jövedelmezésen [sz.] (Kazinczy: Lev. 5: 428)
Örökség az ugor, esetleg a finnugor korból. | ≡ Vog. (T.) ji-, jäj-, jüw- ’jön’; osztj. (V.) jö̆- (jö̆γ-) ’ua.; megérkezik’; ? finn jää- ’marad’; ? észt jää- ’ua.; megmarad, ragaszkodik, elszállít, elmegy keletkezik, létrejön, lesz’ [ugor (? fgr.) *jᴕ̈ŋɜ-, *jᴕ̈γɜ- vagy *jᴕ̈kɜ- ’jön’]. ⌂ A magyarban az eredeti tőalak jäß ~ j͜öü lehetett, a variánsok két irányban ebből fejlődtek tovább. A rövid ö-s változat toldalékolt alakban keletkezett; vö. jőni ’jön’ ’ua.’ > jönni ’ua.’, jőnek ’jönnek’ > jönnek ’ua.’ stb. A jön alak elvonással jött létre a jönnek-ből. Az →el igekötőt látszólag magában foglalja a jövel szó. ∼ Idetartozik: (N.) gyüszmékel ’körbejár, ide-oda futkos, mozog’ (1904: Nyr. 34: 364). Ez származékszó a (N.) gyüssz ’jössz’ szóból és a (N.) mék ’megyek’ szóból keletkezett -l gyakorító képzővel.
☞ Szinnyei: NyH.; Bárczi: Szótöv. 50; TESz. gyüszmékel a. is; MSzFE.; SSA. jäädä a.; EWUng.→ jövő, jövötényUN UEW. № 209