jég A: 1156 ? Jegu [hn.] (MonStrig. 1: 107–108); 1228 ? Yegis [sz.] [szn.] (ÓMOlv. 80); 1405 k. ieg (SchlSzj. 86.); 1416 u./¹ ièǵi (BécsiK. 132); 1416 u./³ egh (AporK. 180); 1538 ÿeeg (Pesti: Nomenclatura V₍₁₎); 1585 k. gÿegh (Gl.) J: ’(meg)fagyott víz | Eis’ # Sz: jeges 1228 ? [szn.] (↑); 1510 jeges (MargL. 22) | jegel 1638 Jegelő [sz.] (OklSz.) | jegec 1842 jegeczfényöket ’kristály | Kristall’ (NSz.) | jegeces 1843 jegeczes (Szily: NyÚSz.)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (AK.) jɔ̈̄ŋk; osztj.  (V.) jöŋk; zürj.  (S.), (P.) ji̮; votj.  (Sz.), (G.) je̮; cser.  (KH.), (U.) i; md.  (E.) ej, ev, eŋ, (M.) jäj, äj; finn jää; lp.  (norv.) jiegŋâ: ’jég’ [fgr. *jäŋe ’ua.’].  ≋  Megfelelői: szoj. ťeŋ; koj. neŋ; stb.: ’fenékjég, termésjég’.  ⌂  A finnugor szó belseji *ŋ az ugor nyelvekben*ŋk (> m. g) lett; vö. →egér, →fogoly² stb.  ⌘  A jegec alak nyelvújítás kori tudatos szóalkotás következtében keletkezett, de nem szoríthatta ki a →kristály kifejezést.

☞ Szinnyei: NyH.; TESz. jegec a. is; MSzFE.; EWUng.UN UEW. № 171