jászol [4] A: 1395 k. ÿaʒob [ɔ: ÿaʒol] (BesztSzj. 525.); 1416 u./¹ iazlocban [-ok többesszámjellel] (BécsiK. 275); 1520 ÿazolba (PozsK. 44); 1560 k. gyaszlok (GyöngySzt. 1012.); 1577 Jazolÿ (KolGl.); 1763 jaszló (NSz.); 1785 Jászjokat (NSz.); nyj. gyásszu (Nyatl.) J: 1 1395 k. ’szarvasmarha, juh stb. takarmányozására való vályúforma eszköz | Futterkrippe’ (↑); 2 1913 ’a betlehemesek ilyen tárgyat utánzó építménye | Weihnachtskrippe’ (Moldován: MoRom. 351)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. jasle [többes szám], jasli [többes szám], (Kaj) jaslo ’ua.’; szlk. jasle [többes szám] ’ua.; bölcső; karácsonyi betlehemes jászol’; or. ясли [többes szám] ’jászol, vadetető; bölcső’; óe. szl. jasli ’ua.’; stb. [< szláv *ěd- ’eszik’; vö. még litv. ė͂desis ’állateledel, moslék, takarmány’].  ⌂  A magyarba átkerült alak *jasli [többes szám] lehetett. A jászol alak a [4]-es tőtípusba tartozó szavak hatására keletkezhetett. A jászló változat a szerbhorvát (Kaj) szóból származhat. A szó eleji j > gy változáshoz vö. →jég, →jön stb.

☞ MNy. 6: 16; Kniezsa: SzlJsz. 231; TESz.; EWUng.→ ebéd, eszcájg, medve, pajor, szamojéd