jáger ∆ A: 1645 jáger-tok (Horváth M.: NEl.); 1817 jágért (NSz.); 1874 Jágėr (Nyr. 3: 183) J: 1 1645 ’egy fajta urasági inas | Art Herrschaftsdiener’ (↑); 2 1697–1698 ’erdőőr; vadász | Waldhüter, Weidmann’ (Nyr. 43: 411); 3 1788 ’egy fajta gyalogos katona, vadász | Art Fußsoldat, Jäger’ (NSz.)
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. (baj.-osztr.) jágə, (B.) jaga, (Kr.) jâger: ’vadász’, – ném. Jäger ’vadász; egy fajta gyalogos katona’, (R.) ’urasági szolga, inas’ [< ném. jagen ’gyorsan követni, űzni, megpróbálni elejteni’]. ≋ Megfelelői: szbhv. (N.) jager ’vadász; leánykérő; egy nemes fegyveres szolgája’; szln. (N.) jager ’vadász’; stb.