iszamik † A: 1456 k. Iʒamnak (SermDom. 2: 523), de vö. →iszonyodik; 1493 k. hatra yʒamom [▽] (FestK. 401) J: ’csúszik, siklik | (aus)gleiten, glitschen’

iszamó × A: 1493 k. ýʒamookon (FestK. 369) J: ’csúszós hely | glitschiger Ort’

iszamlik × A: 1541 el iszamlanak [?✐] (NySz.); 1838 Iszamlik [▽] (Tzs.) J: ’csúszik, siklik | (aus)gleiten, glitschen’

iszamkodik × A: 1548 el ... iszamkodom [▽] (NySz.); 1792 Iſzánkodni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1890–1906 isánkodik (MTsz.) J: ’csúszik, siklik | (aus)gleiten, glitschen’

iszamodik × A: 1585 iszamodom (Cal. 299) J: ’csúszik, siklik | (aus)gleiten, glitschen’

A szócsalád alapja, az iszamik onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A csúszás, siklás, surranás hangjának utánzására. A szótő azonos az isz (→iszkódik) szóéval. A szóvég mozzanatos képző.

Az iszamlik, iszamkodik és iszamodik származékszók. |  ⌂  Az iszamik-ból keletkeztek gyakorító-visszaható képzőkkel. Az iszamó az iszamik -ó képzős főnevesült folyamatos melléknévi igeneve. – A (R.) iszam ’elő(re)esés ‹pl. az (anya)méhé›’  (1833: Szily: NyÚSz.) alakot a nyelvújítás idején vonták el az iszamodik-ból.

☞ TESz.; EWUng.→ iszkódik, iszonyodik