isten-

I  istenkáromló A: 1456 k. iſten karomlonak (SermDom. 2: 117) J: ’istent átkozó, szidó | Gotteslästerer’ | istenkísértő A: 1495 e. iſten keſerto̗c (GuaryK. 108) J: ’istent kihívó, próbára tevő személy | Gottesversucher’ | istenfélő A: 1519 ýſten feeló̗ (JordK. 740) J: ’istent (buzgón) tisztelő, vallásos | Gottesverehrer’ – De vö. 1541 istent felo̗nek ’ua.’ (KazK. 44) | istentagadó A: 1771 isten tagadóknak (NySz.) J: ’isten létezését kétségbe vonó v. tagadó, ateista | Gottesleugner’ | Ilyenek még: istenhívő ’isten létezését elfogadó, valló személy | Gottgläubiger’ (1838: Tzs.); istenimádó ’istent (buzgón) szerető személy | Gottesverehrer’ (1844: Ballagi M.: MNMZsebsz.)II  istenadta A: 1531 ÿstē Atta (ÉrsK. 296) J: 1 1531 ’isten adományának tekintett, istenáldotta | gottgeschaffen’ (↑); 2 1799/ ’szánalomra méltó, szerencsétlen | arm(selig)’ (NSz.) | istenverte A: 1789/ Isten verte (NSz.) J: ’istentől elhagyott, vigasztalan | gottverlassen’III  istennyila A: 1578 Iſten nyilánac (Melius Juhász: Herb. 89) J: 1 1578 ’sulyom | Wassernuß, Stachelnuß (Trapa natans)’ (↑); 2 1635 ’villám | Blitz’ (NySz.) | istenítélet A: 1613 isten itiletbe (NySz.) J: 1 1613 ’isten büntetése; pusztító, fergeteges időjárás, ítéletidő | Gottesurteil’ (↑); 2 1865 ’a középkori igazságszolgáltatásban a perbeli bizonyításnak próbákon alapuló módja | Ordalien’ (CzF.) – De vö. 1533 Jstennek iteleeti ’isten büntetése | Gottesurteil’ (Murm. 2716.) | istencsapás A: 1847/ istencsapástól (NSz.) J: ’nagy szerencsétlenség | großes Unglück’ – De vö. 1854/ Isten csapása ’ua.’ (NSz.) | istenverése A: 1879 istenverése (MNv. 1879. nov. 16.: 782); 1883 Isten verését (NSz.) J: ’isten átka | Fluch Gottes’IV  istenigazában A: 1636 isten igazában (NySz.) J: 1 1636 ’isten nevében | im Namen Gottes’ (↑); 2 1865 ’nagyon | sehr’ (CzF.) | istenigazából A: 1859 istenigazából (Hölgyfutár 1859. ápr. 9.: 358); 1925/ istenigazából (NSz.) J: ’nagyon | sehr’V  istenhozzád A: 1748 isten-hozzád (NySz.) J: ’búcsú | Lebewohl’ | istenuccse A: 1760 Isten ucse (NSz.) J: ’becsületére mondja, esküszik | bei meiner Ehre’ | Ilyenek még: istenneki ’az isten nevében; úgy legyen! | in Gottes Namen; so sei es’ (1865: CzF.)VI  istenfáját A: 1869 az istenfáját! (BorsszemJ. 1869. dec. 26.: 518); 1899 Az Istenfáját (NSz.) J: ’atyaég!, a szentségit! | Herrgott (sackerment)!’

Összetételi előtag, azonos az →isten szóval. |  ⌂  Az 1. csoportban az utótag folyamatos melléknévi igenév; a tagok szintagmatikus viszonya többnyire jelöletlen, tárgyi összetétel. Vannak hasonló, főnévi utótagú összetételek is, pl. istentagadás ’istent megtagadó’  (1636: NySz.); néha az adott jelentés jelzős szószerkezettel van kifejezve, pl. isteni félelem ’istentől való félelem’  (1529 e.: VirgK. 6v). A 2. csoportban az utótag birtokos személyjellel ellátott befejezett melléknévi igenév; a tagok közt alanyi mellérendelő viszony áll fenn. A 3. csoportban a tagok birtokosi szószerkezeti viszonyban állnak; a második tag részben birtokos személyjelet tartalmaz, részben pedig jelöletlen. – A 4. csoportban az összetételek tulajdonképpen megszilárdult névszóragos alakok. Az 5. csoportban az istenhozzád elliptikus kifejezés, amely az alanyra vonatkozik, pl. isten hozzád legyen irgalmas. Az istenuccse szóösszevonás az isten (engem) úgy segéljen kifejezésből. Az istenfáját megszépítő szóalkotással keletkezett a durva istenfaszát tárgyas alakból.

☞ TESz. istennyila a., istenuccse a.; EWUng.→ ad, csap¹, fa, fasz, fél¹, hozzá, igaz, isten, ítél, káromol, kísért, nyíl, tagad, ver