ispotály × A: 1372 u./ hyſpitalba, Spitalaban (JókK. 30: 102); 1498 Ispotal [szn.] (OklSz.); 1526 espitalnak, espitalyra (Zolnai Gy.: Nyelveml. 256); 1527 hyſpotallyaban, hyſpwtalyokat (ÉrdyK. 642, 302); 1549 eſpotáľocnac (Dévai: TízPar. Gla); 1763 ispita (NySz.); 1794 ispotálly (NSz.); nyj. ëspita (MTsz.) J: 1 1372 u./ ’szegénysorú betegek, öregek, özvegyek menhelye; lelencház, árvaház | Versorgungshaus für arme Kranke, Alte, Witwen; Findelhaus, Waisenhaus’ (JókK. 102); 2 1372 u./ ? ’(ingyenes) szálláshely utazók, főleg búcsújárók, zarándokok részére | Hospiz, bes. für Wallfahrer, Pilger’ (JókK. 30), 1533 ’ua.’ (Murm. 1775.); 3 1577 ’kórház | Krankenhaus’ (KolGl.)
Vándorszó. | ≡ Ném. Hospital, Spital ’kórház’, (R.) ’zarándokszállás; menház, aggok és szegények háza; stb.’; fr. hôpital ’kórház’, (R.) ’szegényház’; ol. ospedale, (R.) ospitale, spedale ’kórház’; szbhv. (R.) špìtālj ’ua.’; le. szpital ’ua.’. Vö. még lat. (k.) hospitale ’vendégszoba ‹kolostorokban›; menedékhely; szegények és betegek háza; stb.’ [< lat. hospitalis, hospitale [semleges nem] ’vendégszerető, vendéglátó’ < lat. hospes ’idegen, vendég’]. ⌂ A magyarba főleg a német nyelvből került; a magánhangzós szó elejéhez vö. →iskola, →istálló stb. A szó eleji h-s változatok a latinra mennek vissza. A 3. jelentéshez vö. betegek ispotálya ’kórház’ (1533: Murm. 1776.). ⌂⇒ A magyarból: rom. (N.) ișpital ’ua.’.