islóg ∆ A: 1488 Slogh (OklSz.); 1526 Islogh (OklSz.); 1544 eslogot (OklSz.); 1871 islag (NSz.) J: 1 1488 ? ’apró fémlemezkék ruházat díszítéseként, hímzésként | Flitter 〈als Zierde an Kleidungsstücken〉’ (↑), 1508 ’ua.’ (OklSz.); 2 1604 ’lemezzé kalapált fém, pléh; veret 〈bútor, könyv, lószerszám stb. díszítésére〉 | Metallplatte; Beschlag’ (Szenczi Molnár: Dict. Bràctea a.)
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. (baj.-osztr.) schlôg, schlàg, (szász Sz.) šlōg, (szász E.) šlǭχ: ’csapás, ütés, vágás’, – ném. Schlag ’rövid, heves mozdulat, csapás, ütés’ [< ném. schlagen ’bever, beüt’]. Vö. még ném. Beschlag ’fémdarab, veret, vasalás ‹megerősítő, díszítő stb. céllal›’, Schlaggold ’aranyfüst, aranylemez’. ⌂ A szót a hazai, német lakosságú városok arany-, ezüst és rézművesei közvetítették. A magánhangzós szó elejéhez vö. →iskola, →istálló stb.
☞ MNy. 55: 408; TESz.; EWUng.→ sláger