irtózik A: 1506 irtozasrool [sz.] (WinklK. 248); 1575 Irtózom [▽] (Heltai: Krón. 143b); 1772 irtódzom (NSz.); nyj. irtuztatu [sz.] (ÚMTsz.) J: ’vmi iránt nagyfokú ellenérzéssel, utálattal viselkedik; fél | sich ekeln; es graut einem’ # Sz: irtózat 1683 irtózat (Szily: NyÚSz.) | irtózatos 1694 Irtózatos (NySz.) | irtóztató 1719 irtóztató (Mikes: TLev. 24)

Származékszó. |  ⌂  Az alapszó valószínűleg az →irt; a végződés -ózik visszaható képző; vö. →ejtőzik, nyújtózik (→nyújt), rejtőzik (→rejt). A jelentésváltozáshoz az a szemlélet vehető alapul, hogy fájdalmas, györtő lelki élmény átélése során az ember mintegy pusztítja, marcangolja magát. A jelentésfejlődéshez vö. tépelődik (→tép); törődik (→tör) stb. A magyarázat nehézsége, hogy az alapszónak nincs elvont jelentése.  ∼  Idetartozik: irtó ’iszonyúan, iszonyatosan, borzalmasan ‹határozói értékben›’  (1888: NSz.); ez szórövidülés az irtózatos-ból, ill. irtóztató-ból.

☞ MNy. 64: 460; TESz. irtó a. is; EWUng.→ irt