irdatlan A: 1861 irdatlan (NSz.) J: 1 1861 ’idomtalanul nagy; otromba | enorm; ungeschlacht’ # (↑); 2 [határozói étrékben] 1861 ’idomtalanul | ungeheuer, sehr’ (NSz.)
Származékszó, az alapszó azonban bizonytalan. | ⌂ Az alapszó az →irt lehetett; a végződés -atlan melléknévképző; vö. járatlan (→jár), szokatlan (→szokik) stb. Eredetileg egy nagy kiterjedésű, elvadult, gazos, gondozatlan erdőre vonatkozhatott. Az elvont jelentése csak később alakult ki. A szó belseji t > d hangváltozást esetleg az →irdal analógiája segíthette elő. ⚠ Az irdomtalan (→idomos) szóval való összefüggése kevésbé valószínű.
☞ TESz.; EWUng.→ irt