ip × A: 1138/ ? Ipſa [sz.] [szn.] (MNy. 32: 204); 1208/ ? Ypu [hn.] (VárReg. 330.); 1380 k. ypit (KönSzj. 17.); 1395 k. ÿp (BesztSzj. 18.) J: ’após | Schwiegervater’
ipa × A: 1380 k. ypa (KönSzj. 17.); 1519 ẏppa (JordK. 49) J: ’após | Schwiegervater’
A szócsalád alapja, az ip örökség a finnugor korból. | ≡ A megfelelőihez és az eredetéhez vö. →apa. ⌂ A szó eleji i egy fgr. *a-ból egy ősm. *i̮ fokon keresztül fejlődött ki. A toldalék nélküli ip már korán elavult. A birtokos személyjellel ellátott ipam, ipad stb. alakok (1508 Ipamwal: (OklSz.), 1533 Ipad: (Murm. 2236.)) viszont a mai napig a nyelvjárásokban élnek.
Az ipa származékszó. | ⌂ Az ip szóból keletkezett vagy kicsinyítő képzővel vagy E/3. személyű birtokos személyjellel; vö. →anya, →apa stb. ⚠ Az →apa szóból szóhasadásként való magyarázata kevésbé valószínű.
☞ MNy. 62: 309; TESz. ipa a.; MSzFE. ipa a.; NévtÉ. 5: 12; FUM. 11: 45; EWUng.→ apaUN UEW. № 21