invalidus ∆ A: 1783 Invalidus ház (NSz.); 1842 invalid (NSz.) J: ‹fn› ’rokkant, elerőtlenedett ember | Invalide’ | ‹mn› ’rokkant, elerőtlenedett | invalid(e)’
Latin jövevényszó. | ≡ A lat. invalidus ’erőtlen, beteg’ átvétele [vö. lat. valere ’ereje van, jól van, egészséges’]. ≋ Megfelelői: ném. invalide, invalid, Invalide; ang. invalid; fr. invalide; stb.: ’rokkant; hadirokkant’ (az angolban, franciában ’érvénytelen’ is). ⌂ A szóvégi s-hez vö. →ámbitus stb. Az invalid változat német hatást mutat. ∼ Idetartozik: invalidáltat ’érvénytelennek nyilvánít, érvénytelenít’ (1761: NSz.).
☞ TESz.; EWUng.→ valuta