intrikál A: 1657–1658 intricálódnak [sz.] (MNy. 66: 233); 1865 int-rigálni [sz.] (Babos: KözhSzt. intriga a.); 1878 intrikálni [sz.] (NSz.) J: 1 1657–1658 ’összekuszál, bonyolít | verwickeln’ (↑); 2 1865 ’ármánykodik | intrigieren’ (↑)

intrika A: 1714 intrica (MNy. 79: 126); 1795 Intrikának (NSz.); 1796 intrigák (NSz.); 1799 intrige (D. Éltes: FrSz.) J: ’cselszövés | Intrige’

intrikus A: 1841 intricus (Athenaeum 1841. febr. 14.: 303); 1845 intricus (NSz.); 1853/ intrikus (NSz.) J: 1 1845 ’cselszövő szerepeket játszó színész | Intri-gantendarsteller 〈Schauspieler〉’ (↑); 2 1865 ’áskálódó, ármánykodó személy | Intrigant’ (NSz.)

A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, az intrikál latin jövevényszó. |  ≡  Lat. intricare ’összekuszál, bonyolít, összekever, összezavar’ [vö. lat. tricae [többes szám] ’tréfa, móka, szórakozás, ármány, intrika’ ].  ≋  Megfelelői: ném. intrigieren; fr. intriguer; stb.: ’áskálódik, ármánykodik’.

Az intrika francia jövevényszó, német közvetítéssel is. |  ≡  Vö. fr. intrigue ’cselszövés, ármány, intrika; bonyodalom, meseszövés; szerelmi ügy, viszony’; – vö. még ném. Intrige ’fondorlat, ármány, cselszövés’. A franciában a fr. intriguer (↑) szóból, de a keletkezését az ol. intrigo ’fondorlat, ármány, cselszövés’ szó is elősegíthette.  ≋  Megfelelői: ang. intrigue ’cselszövés, intrika, csel; szerelmi ügy, viszony’; or. интрига ’cselszövés, intrika, bonyodalom, komplikáció’.  ⌂  Az intrika k-ja az intrikál hatását mutatja.

Az intrikus analógiás alakulat. |  ⌂  A magyarban a fizika : →fizikus, komika : →komikus stb. analógiájára keletkezett.

☞ TESz.; EWUng.→ tortúra