interpellál A: 1583 interpel(l)alny [sz.] (EWUng.); 1835 Interpellál (Kunoss: Gyal.) J: 1 1583 ’zavar, megzavar | stören’ (↑); 2 1835 ’felhív, felszólít | auffordern’ (↑); 3 1845 ’interpellációt nyújt be a kormányhoz | eine Interpellation an die Regierung richten’ (NSz.)

interpelláció A: 1831 Interpellatiókat (HazKülfTud. 1831. dec. 7.: 365); 1848/ interpellatiokra (NSz.); 1857 interpellátiót (NSz.); 1871 interpelláczióért (NSz.) J: 1 1848/ ’a kormányhoz intézett kérdés | Interpellation’ (↑); 2 1854/ ’közbeszólás | Zwischenruf’ (Jókai: JubÖM. 6: 140)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. interpellare ’közbeszól, ellenvetést tesz; kéréssel, kérdéssel ostromol’ [vö. lat. pellere ’ver, üt, csap; elűz, kiűz, száműz’] | lat. interpellatio ’közbeszólás; ellenvetés; idézés’.  ≋  Megfelelői: ném. interpellieren, Interpellation; fr. interpeller, interpellation; stb.: ’interpellál’ (a franciában ’megszólít, felszólít’ is), ’interpelláció’ (a franciában ’megszólítás, felszólítás’ is). A parlamentarizmus szakszavaként a franciából terjedt el.  ⌂  Az interpellál a 3. jelentésében, az interpelláció az 1. jelentésében ismert.

☞ TESz.; EWUng.→ pulzus