instrukció A: 1549 instructiót (EWUng.); 1556 u. Instruccioiaba (MNy. 66: 232); 1708 Inſtruktziók (Pápai Páriz: Dict. Mandātus a.) J: 1 1549 ’útmutatás; betanítás | Anweisung; Unterweisung’ (↑); 2 1861 ’fölszerelés | Ausstattung’ (NSz.)

instruál ∆ A: 1591/ instruáltatva [sz.] (MNy. 69: 365) J: 1 1591/ ’fölszerel | ausstatten’ (↑); 2 1631/ ’irányítást ad; tájékoztat | anleiten; informieren’ (MNy. 69: 365); 3 1865 ’tanít, oktat | lehren, unterrichten’ (Babos: KözhSzt.)

instruktor A: 1789 Instructorok (NSz.); 1845 instruktor (NSz.) J: 1 1789 ’házitanító | Hauslehrer’ (↑); 2 1915 ’utasításokat közlő, feladatokról tájékoztató személy | Unterweiser, Instruktor’ (NSz.)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. instructio ’beépítés, beillesztés; elrendezés; oktatás, betanítás, kiképzés’ | lat. instruere ’beépít, be(le)illeszt; elrendez; oktat, betanít, kiképez’ [vö. lat. struere ’összerak, rétegekbe rak, összeilleszt; elrendez’] | lat. instructor ’építő, építtető, felszerelő, felkészítő’, (k.), (h.) ’házitanító’.  ≋  Megfelelői: ném. Instruktion, instruieren, Instruktor; fr. instruction, instruire, instructeur; stb.: ’instrukció, utasítás; instruál, utasít, tájékoztat; instruktor’.  ⌂  A szó belseji s ejtése a hazai latinságra vezethető vissza; vö. →instancia, →konstrukció stb.

☞ TESz.; EWUng.→ destruál, konstrukció, strájfa