inog [1] A: 1193 ? hýnog [hn.] (MNL (OL) Dl. 27); 1327 Ingow [sz.] [hn.] (MNny. 4: 321); 1416 u./¹ inǵandoioknac [sz.] (BécsiK. 44); 1577 k. Inognak (OrvK. 110) J: 1 1327 ’nem áll szilárdan; mozog | wanken; sich bewegen’ # (); 2 1416 u./² ’hajladozik | schwanken’ # (MünchK. 17rb); 3 [főleg meg~] 1772/ ’fennmaradása, helyzete bizonytalanná válik | ins Schwanken geraten, erschüttert werden’ (NSz.); 4 1839 ’tántorog | taumeln’ (NSz.) Sz: ingó 1327 [hn.] ’ingovány | Sumpf’ (); 1506 ’nem szilárdan álló | wankend’ (OklSz.) | ingandó 1416 u./¹ ’elmozdítható, elvihető jószág, vagyon | Mobilien’ () | ingatlan 1612 ingatlan ’mozdulatlan | unbeweglich’ (MNy. 61: 487); 1841 ’elmozdíthatatlan vagyontárgy | Immobilien’ (NSz.) | ingatag 1717 e./ ingatagságával [sz.] (NySz.)

Származékszó egy uráli eredetű tőből. |  ⌂  A tőhöz vö. →indít. A végződés -g gyakorító képző. Az inog alak az eredeti ing változatból jött létre a mássalhangzótorlódás feloldásával; vö. →három, →titok stb. Az inog alak elterjedése után a szó az [1]-es tőtípushoz igazodott.

Bárczi: SzófSz.; TESz.; Benkő: FiktI. 162; EWUng. imbolyog, indít, inga, ingó-bingó, ingoványUN UEW. № 188