injekció A: 1865 injectio [es. nem m.] (Babos: KözhSzt.); 1866 Injection (PNapló 1866. dec. 1.: [4]); 1907/ Éterinjekciót (NSz.); nyj. inekció (Bálint: SzegSz.) J: ’gyógyszernek a szervezetbe való befecskendezése, ill. maga a fecskendő | Einspritzung’ #

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. injectio ’bedobás; befecskendezés; ‹orvosi:› beöntés ’, (tud.) ’befecskendezés, belövellés, injekció’ [< lat. injicere ’bedob, belevet’].  ≋  Megfelelői: ném. Injektion; fr. injection; stb.: ’befecskendezés’.  ⊚  Az orvosi szaknyelvből terjedt el.  ∼  Idetartozik: (R.) injiciáltat ’befecskendeztet, egy injekciót beadat’  (1874: NSz.).

TESz.; EWUng. objektum