ingovány A: 1372 Inguan [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 308); 1405 k. ingouan (SchlSzj. 750.); 1416 u./¹ ingouaṅ (BécsiK. 151); 1494–1495 Inghwanwlcza [hn.]; Ingwan [hn.] (Neumann: Registrum 184., 2217.); 1784 inogvány (Baróti Szabó: KisdedSz. 38); 1790 ingaványos [sz.] (NSz.); nyj. lingoványos (ÚMTsz.) J: ’posványos rét | Sumpfwiese’ #
Származékszó. | ⌂ Az ing (az →inog eredeti változata) + -vány névszóképzővel keletkezett; vö. állvány (→áll¹), gyujtovány (→gyujtoványfű) stb. A megnevezés a lápos vagy mocsaras talaj instabil, süppedős jellegén nyugszik. Hasonló szemlélethez vö. or. ходить ’megy, jár, inog, gázol’ : or. (N.) ходень ’posványos rét’; vö. még Rengősár [hn.] (→reng).
☞ TESz.; NytudÉrt. 92: 98; EWUng.→ inog