indián A: 1793 Indianusok (NSz.); 1802 Indiánus (NSz.); 1843 indián (NSz.) J: ‹fn› 1 1793 ’indiai v. ind ember | Inder’ (↑); 2 1802 ’Amerika őslakó népei közé tartozó személy | Indianer’ # (↑) | ‹mn› 1 1843 ’az indiánokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó | indianisch’ # (↑); 2 1865 ’indiai | indisch’ (CzF.)

Nemzetközi szó. |  ≡  Ném. Indianer; ang. Indian; fr. Indien; stb.: ’indián ember’, az angol és francia nyelvben ’indiai ember’ is. Vö. még lat.  (k.) Indianus ’indián ember; indián’ [< lat. India  [hn.] ’India’ < gör. ’Ivδíα  [hn.] ’ua.’].  ⇒⌂  A magyarba főleg a latinból került át; az indián alakohoz vö. →baskír.  ⌂  A jelentések Kolumbusz Indiába tartó, nyugati hajóútján alapulnak, mivel Amerika felfedezésekor azt hitte, hogy a nyugatról megközelített Indiában ért partot. Az India  [hn.]-ből (vö. →ind) képzett indiai ’indiai’  (1577: KolGl.) és ’indián’  (1606: MNy. 80: 246) származékszók ezt a jelentéskettősséget mutatják, akárcsak az indián melléknévi jelentései.

☞ TESz.; EWUng.→ ind