index A: 1592 Indexet (SzT.) J: 1 1592 ’jegyzék; tárgymutató | Verzeichnis; Register 〈von Stichwörtern, Namen, Büchern usw.〉’ (↑); 2 1690 ’óramutató | Uhrzeiger’ (EWUng.); 3 1878 ’leckekönyv | Kollegbuch’ (NSz.); 4 1887 ’számérték, mutatószám | Wertziffer, Kennzahl’ (Keresztesi: Mat. 115); 5 1953 ’menetirányjelző | Fahrtrichtungszeiger’ (Országh: MAngSz.)
Latin jövevényszó, később nemzetközi szó. | ≡ Lat. index ’feljelentő személy; mutatóujj; jegyzék, lista, regiszter’, (k.), (h.) ’(óra)mutató’ [< lat. indicare ’(meg)mutat, rámutat vmire, jelez, mutat’]; – ném. Index; ang. index; fr. index; stb.: ’(betűrendes) mutató, jegyzék, mutatószám)’. ⇒⌂ A magyarba nemzetközi szóként főleg német közvetítéssel kerülhetett. ⌂ A 3. jelentés a diáknyelvben a 2. jelentés, ill. az akadémiai hivatali nyelv alapján keletkezett. Az 5. jelentés a köznyelvben is ismert.
☞ TESz.; EWUng.→ diktál