ín² A: 1211 ? Inos [sz.] [szn.] (PRT. 10: 506); 1350 k. yn (OklSz.) J: 1 1350 k. ’lábszárín, lábszár | Bein, Wade’ (↑); 2 1405 k. ’ideg | Nerv’ (SchlSzj. 387.); 3 1506 ’kötél | Seil’ (OklSz. háló-ín a.); 4 1506 ? ’az izmot a csonthoz erősítő, kötőszöveti rostból álló szalagszerű képződmény | Sehne, Flechse’ # (WinklK. 206), 1518 k. ’ua.’ (SándK. 38); 5 1533 ’izom | Muskel’ (Murm. 748.); 6 1550 k. ’szájpadlás, íny; torok | Gaumen; Rachen’ (KolGl.); 7 1584 ’inda | Ranke’ (NySz.); 8 1608 ? ’vérér | Ader’ (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 250), 1842 ’ua.’ (NSz.); 9 1689 ’íjideg | Bogensehne’ (NySz.) Sz: inas 1211 ? [szn.] (↑); 1519 ynaſſ ’erős | stark’ (JordK. 343); 1519 ? ’inakkal átnőtt, inas, mócsingos | flechsig’ (JordK.); 1527 ’ua.’ (ÉrdyK. 131)
Örökség az uráli korból. | ≡ Vog. (T.) tɛ̄n ’(vér)ér; ín, húr, ínrostokból készült cérna’; osztj. (V.), (O.) lan ’(vér)ér; húr, ín’; zürj. (Sz.) se̮n ’ua.’; votj. (Sz.) se̮n ’ín, húr, állati ín’; cser. (KH.), (U.), (B.) šün’húr, ín’; md. (E.), (M.) san ’ua.; (vér)ér’; finn suoni ’ua.’; lp. (norv.) suodnâ ’ín, ínfonal, húr, hegedűhúr; ütőér, verőér; vízér’; – jur. teɁ ’ínból készült zsinór’; szelk. čên ’húr, ín’; kam. ten ’ua.’; stb. [uráli *se̮ne vagy *sōne: ’(vér)ér; húr, ín’]. ≋ Megfelelői: óind snā́van- ’húr, ín, szalag’; lat. nervus ’húr, ín’; tokhár ṣnõr ’ua.’; stb. ⌂ A szó eleji uráli *s > m. Ø hangváltozáshoz vö. →ev, →ujj¹, →ujj² stb. A másodlagos jelentések leginkább metaforák az eredeti 4. és 8. jelentés alapján. A 3. és 9. jelentés azzal is magyarázható, hogy a kötelet, zsinórt, madzagot ill. íjhúrt az ősidőkben állati inakból készítették. A 4. és 5. jelentésből, jelentésszűküléssel, ill. metonímiával keletkezett 1. jelentés ma inkább csak szófordulatokban él (mint pl. inába száll a bátorsága ’a szíve a lábszárába csúszott le’). A 6. jelentés az →íny hatására keletkezhetett.
☞ JSFOu. 30/5: 58; TESz.; MSzFE.; MSFOu. 151: 316; IUSprK. 41; EWUng.→ enervál, inal, inas, ínpókUN UEW. № 894
inas A: 1524 ÿnaſok (MNy. 13: 123); 1565 innas (NySz.) J: 1 1524 ’serdülőkorú fiú | heranwachsender Junge’ (↑); 2 1525/ ’tanonc, ipari tanuló | Lehrling’ (TörtTár 1908: 82); 3 1561 ’fegyverhordozó; apród | Waffenträger, Knappe; Page’ (MNy. 61: 487); 4 1570 ’szolga, cseléd | Diener, Knecht, Bedienter’ (SzT.); 5 1604 ’bojtár, kisbéres | Hirtenjunge, Jungknecht’ (SzT.); 6 1838 ’enyvező padszolga v. szorító mint egy fajta asztaloseszköz | Leimknecht 〈Tischlerwerkzeug〉’ (Tsz.); 7 1916 ’szénavontató alá dugott feltámasztó rúd | Stützstange der Heuschleppe’ (Nyr. 45: 137)
Szláv jövevényszó. | ≡ Óe. szl. junoša; blg. юноша; szbhv. (R.) jùnoš; szlk. junoš; or. юноша, (N.) вьюнош; stb.: ’ifjú, fiatalember’ [< szláv *junъ ’fiatal’]. ⌂ A szó elejéhez a magyarban vö. →juh ~ ih, →juhar ~ ihar stb. A szláv szóvégi a elmaradásához a magyarban vö. →beszéd, →kolbász stb. A szó a köznyelvben ma már csak leginkább 2. jelentésében fordul elő, néhány évtizeddel ezelőtt azonban szélesebb elterjedtségű volt. A 6. jelentés a ném. (R.) leimknecht ’ragasztásnál, enyvezésnél használt eszköz’, tkp. ’enyvezőszolga’ hatását tükrözi. ⚠ Az inas ’inakkal átnőtt, mócsingos’ (→ín²) főnevesüléseként való magyarázat téves. ⌂⇒ A magyarból (esetleg visszakölcsönzésként): szbhv. (N.), (R.) inaš ’apród, inas; szolgáló, szolga’.
☞ Munkácsi: ÁKE. 369; Nytud. 5: 160; Kniezsa: SzlJsz. 223; TESz.; MNy. 69: 479, 87: 345; EWUng.; MNy. 103: 214→ ín²