impertinens A: 1744 impertinensek (SzT.); 1844 inpertinens (NSz.) J: ’szemtelen, pimasz | impertinent’
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. impertinent; ang. impertinent; fr. impertinent; stb.: ’szemtelen, pimasz, arcátlan; nem illetékes, nem hozzáértő’. Vö. még lat. (k.) impertinens ’nem oda tartozó, nem oda illő, helytelen’, (h.) ’szemtelen, pimasz’ [< lat. in [igekötő] + pertinere ’elnyúlik, kiterjed ‹térben, időben›; vkit v. vmit illető, rá vonatkozó’]. A tudományos latinból és a franciából vált elterjedtté. ⇒⌂ A magyarba főleg a német nyelvből került, latin végződéssel.
☞ TESz.; EWUng.→ tenor