impérium ∆ A: 1539 Jmperíomba (KL. 188.); 1550/ Imperium (Tinódi: Cronica a2b); 1783 Impériom (NSz.); 1873 impérium (NSz.); 1882 Impíriumba (NSz.); nyj. ípiliom (Bálint: SzegSz.) J: 1 1539 ’birodalom; császárság | Kaiserreich; Reich’ (↑); 2 1882 ’meseország; túlvilág | Fabelreich; Überwelt’ (↑)

imperátor ∆ A: 1559 imperator (Székely I.: Krón. 57b); 1792 Imperátorságában [sz.] (NSz.) J: ’(ókori római) császár; legfelsőbb parancsnok | (römischer) Kaiser; oberster Machthaber’

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. imperium ’fennhatóság; hatalmi kör, hatáskör; parancsnokság, parancsnoki hatalom; birodalom, ország’ | lat. imperator ’hatalmon levő, hatalom birtokosa; legfőbb parancsnok; császár’. Mindkettő a lat. imperare ’parancsol, megparancsol, követel; uralkodik, ural vmit’ szóból ered.  ≋  Megfelelői: ném. Imperium ’(császári-, világ)birodalom’; fr. empire ’ua.; hatalom, hatalmi kör, hatáskör’; stb.; – ném. Imperator; fr. empereur; stb.: ’császár; uralkodó’.  ∼  Idetartozik: imperiális ’birodalmi, császári’  (1630: MNy. 69: 107); ez a lat. imperialis ’ua.’ szóból ered. – Az empire ’empire stílus’  (1894: PallasLex.) a fr. empire  (↑) szóra megy vissza.

☞ TESz. imperátor a.; EWUng.→ imperialista, reparál