imád A: 12. sz. vége/ Wimagguc [d-j] (HB.); 1372 u./ ymadnÿ [sz.] (JókK. 53); 1514 Jmalcagra [d-s] [sz.] (LobkK. 187); 1804 Immádói [sz.] (NSz.) J: 1 12. sz. vége/ ’kér, kikönyörög vmit | um etw flehen’ (↑); 2 12. sz. vége/ ’imádkozik | beten’ (HB.); 3 1416 u./¹ ’istenként tisztel; mély tiszleletben részesít | anbeten, vergöttern; verehren’ # (BécsiK. 178); 4 1604 ’kínál; felajánl | anbieten, antragen’ (Szenczi Molnár: Dict.); 5 1770/ ’nagyon szeret vkit v. vmit | sehr gern haben’ # (NSz.) Sz: imádság 12. sz. vége/ (HB.) | imádás 1372 u./ ymadaſod (JókK. 154) | imádkozik 1372 u./ vÿmadgoʒʒonk (JókK. 6) | imádkozás 1372 u./ ÿmadkoʒaſrol (JókK. 153) | imádkozatta 1416 u./¹ imadkozatta ‹hat-i igenév› (BécsiK. 145) | imádságos 1495 e. imadſagos (GuaryK. 124) | imádat 1813 imádat (NSz.)

ima A: 1787 ima (Nyr. 1: 48) J: 1 1787 ’vallás | Religion’ (↑); 2 1806 ? ’imádság | Gebet’ # (NSz.), 1833 ’ua.’ (NSz.)

A szócsalád alapja, az imád fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A szótő ismeretlen eredetű. A szóvég valószínűleg -d gyakorító képző. A szó eleji v kieséséhez vö. →ibolya, →iszák¹ stb. Az imáld változathoz vö. →ács.

Az ima elvonás. |  ⌘  Az imád-ból lett elvonva a nyelvújítás idején.

A szócsaládhoz még |  ⌂  Az imád feltehetőleg a pogányság szellemi öröksége, habár az eddigi finnugor magyarázatok, ill. az ótörök származtatás kevésbé valószínű.

☞ TESz.; StUASuppl. 1: 107; Benkő: FiktI. 164; EWUng.UN UEW. № 1178